---

Julcsi, mit csinálsz szombaton?
Robespierre fekszik a kínpadon.
Ott voltam én is, szép kis alkalom
Nyaka lecsúszott a guillotine-on.

Gyere ide, hallod, leszek én a Danton,
Drága Antoniette-em, ahogy ülsz majd a thonetten, de
Most kilazul a szög, az egész esik szét,
Nem látni még a tömeg elejét.

Gyere ki velem, sétáljunk oda
Ne legyünk senkinek útba.
Valami készül,
Tele az Astoria.

Vége lesz majd egyszer, ezzel a sok emberrel
Vérrel és kis hittel, megdől majd néhány rendszer,
Mire mentek, hova mentek pontosan ezzel?
Mire mentek pontosan ezzel?

Mire mentek, hova mentek?
Kurvára nem vagytok szentek!
Hova megyünk mindannyian, hogy ne legyünk megcibálva,
Hogy mehettek mindannyian már megint a rossz irányba?

Ketten vagyunk, szemben állunk,
Helyet sehol nem találunk.
Ez a tömeg volt az álmunk
Mind a ketten erre vártunk. 

Aki Danton akar lenni,
Pokolra kell annak menni,
Elfutunk, elvesztesz engem,
Találkozunk a tömegben!

Basszátok meg!
Basszátok meg!
Basszátok meg!
Basszátok meg, hogy mehettek már megint rossz irányba?

Könnyeiddel a szemedben, eszedbe jut az az este, amikor a könnygáz voltam, üres földről felpattantam,
Taknyod, nyálad egybefolyva, a könnygáznak ez a dolga, itt a vállam, sírd ki magad, aztán bontsunk le pár falat.
Leszek, Julcsi kalapácsod, bontsuk le az egész várost, s a tömeg végignézze, hogy rombol az ellensége,
Büszke lesz majd ez a mesém, ha leverik mindkét vesém, tervezgetünk, más meg hallgat, csináljunk hát forradalmat!

Basszátok meg!
Basszátok meg!
Basszátok meg!
Basszátok meg, hogy mehettek már megint rossz irányba?

Julcsi, mit csinálsz szombaton?
Hallottam, kitört a forradalom.
Egyezzünk meg, mi az irány
S találkozzunk az Astorián.