Dolgozatom témája a színházi társasjáték műfaja. Mivel ez a műfaj igen fiatal és friss, így nincsenek pontosan tisztázott keretei. Célom, hogy rávilágítsak a műfaj jellemzőire és dilemmáira, valamint hogy feltárjam a színházi nevelés e vállfajának legfontosabb kérdéseit az alkotók példáján keresztül, a velük készült interjúim alapján. A színházi társasjáték egy érdekes műfaji hivrid, hiszen társasjátékra épül, saját történettel, mechanizmusokkal és keretekkel, ami viszont színházi elemekkel is párosul. Bizonyos történetszálakat vagy a társasjátékban felmerülő helyzeteket színészek jelenítenek meg. A résztvevők így egyben játékosokká válnak, a történet bizonyos pontjain olyan döntéseket hoznak, melyek nagyban befolyásolják a dramaturgiát. A színházi társasjátékok jellemzően valamely jellemző társadalmi problémára hívják fel a figyelmet, a résztvevők játékosként hozott döntéseik révén a valós élet eseményein alapuló dilemmákkal szembesülnek. A műfaj legnagyobb dilemmája is épp ezekben a döntésekben rejlik: vannak olyan, morálisan megkérdőjelezhető helyzetek, melyek olyan döntésekhez vezetnek, amelyeket a játékosok egy játék hevében hoznak meg, és amik nem képezik le valós életbeli döntéseiket. A Szociopoly a szegénységet, a Cím nélkül című előadás a hajléktalanságot, a MigrAction pedig a menekültválságot állítja középpontba. Dolgozatom ezekkel a dilemmákkal és a műfaj sajátosságaival foglalkozik, középpontba helyezve a Szociopoly című előadás alkotói folyamatát.