kis magyar abszurd több felvonásban (I-II. rész)
Előszó:
Miután nem sikerült Magyarországon elhelyezkednem a színházi szakmában, különben is, a közelmúltban is köptek le az utcán “te vagy az a libsi forradalmár fasz” felkiáltással, úgy döntöttem, elegem van Budapestből, s arcélemet egy másik ország egyetemére helyeztem (a történet szempontjából nem lényeges, hogy ez melyik egyetem, ezért az egyszerűség kedvéért Egy Másik Egyetemnek – röviden és barátok közt: EME – fogom hívni, a történet egyes szereplőit pedig a monogramjukkal fogom említeni, hogy szó ne érje a ház elejét.) Remélem, követhető lesz. Jó szórakozást!
I. felvonás: A záróvizsga
Előrelátó és tudatos diákként a felvételi előtt alaposan tájékozódtam arról, hogy mik a mesterképzésre való jelentkezés feltételei. Logikus volt a helyzet, hogy szükség lesz az alapszakos diplomámra a felvételi jelentkezéskor. Első probléma: a “hivatalos” diplomaosztó a megboldogult SZFE-n augusztusban lesz a fantasztikusan átgondolt és következetes, körülbelül hatvanszor átírt tanév rendjének köszönhetően. Sebaj, biztos létezik valamilyen igazolás, ami diploma nélkül is rögzíti, hogy amúgy elvégeztem azt a fránya alapszakot, megcselekedtem, amit megkövetelt a tanmenet az elmúlt 3 évben (bizonyos rosszindulatú számítások szerint 4,5 évet töltöttem el ezen az egyetemen, de matematikai témákba most nem merülnék bele mélyebben).
Záróvizsga időpont: 2021. július 8. Első levelem a témában egy nappal korábban született, sikeres záróvizsga esetén tudnak-e ilyen igazolást adni. Hogyne tudnának. Nekem viszont rögtön utána szükségem lesz rá, tekintve, hogy a következő héten kellene jelentkeznem. Nincs probléma, megoldjuk, mondja WÁ, az ügyintéző. Szuper.
Záróvizsga: kiváló, 5-ös szakdolgozat, 5-ös diplomamunka. Igazolást hétfőn elkezdik intézni. Szuper. EME titkársággal egyeztetek, rendben, megértik, elfogadják az igazolást.
Azt hittem, ennyi lesz, de nem is tévedhettem volna nagyobbat.
II. felvonás: Neptun-problémák
Elérkezett a hétfő. Email, telefon, mi van az igazolással? “Intézzük.” – hangzik a válasz. Ráadásul kétnyelvű lesz, nem kell lefordíttatni sem, külön öröm, kevesebb a költségem. Közben a felvételihez szükséges egyéb papírok intézése okoz némi fejtörést és vívódást, orvosi igazolás, születési anyakönyvi kivonat fordíttatása (mert mint kiderült, az is egynyelvű dokumentum – ez őszintén meglepett), papírkötegek, pénz áldozása minderre.
Szerda. Minden papír megvan, csak az egyetemi igazolás hiányzik. Zenekarral koncertezünk, sebaj, ez most fontos. Telefon, email – kedden leállt a Neptun, mondja WÁ, nem tudták kiállítani az igazolást. De most kiállítják, NE rektorhelyettes úrnak (monogramja azt rövidíti: Nagyon Elhittemhogyrektorvagyok) alá kell még írnia. Minek? – gondolom magamban, hár ez nem egy ilyen papír, sebaj. Írja alá, ha úgy jó neki. Holnap reggel telefonáljak újra. “Még nem írta alá, meg a kolléganőnek el kell vinnie neki stb.” itt már messziről bűzlött a kifogás szaga: szúrós, erős szaga van, mintha valamilyen vegyszer lenne, ártalmas az egészségre és a kommunikációra. Hívjon reggel, hogy mi a helyzet, mondja WÁ megnyugtató hangon. Nem nyugszom meg tőle annyira.
Kétségbeesés első jelei jelentkeznek a legegyszerűbben megszerezhetőnek tűnő igazolással kapcsolatban, tekintve, hogy péntekig jelentkezni kell, de én péntek reggel indulok Felvidékre, tehát ha ez az igazolás nem jön meg csütörtökig, akkor nagy bajba kerülök.
III. felvonás – 1. rész: Csütörtök
(A nap sűrű eseményeit a követhetőség érdekében egy stilisztikai váltással time-code segítségével igyekszem érthetőbbé tenni. )
8:00 Beérek a munkahelyemre. Én ma dolgozom, limitált időm van foglalkozni bármi mással. Édesanyám azzal indít utamra, hogy “hívogasd őket, ne add fel, ez csak neked fontos, ők leszarják, ha nem emlékezteted őket. Várom a 9 órát, mint a Messiást, hogy hívhassam WÁ-t, előtte nem érzem ildomosnak.
9:02 Hívom WÁ-t. “Hát, nem erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy reggel. Korán van még.” “Mikor hívhatom? 11 körül már jó?” “Persze, addigra utánajárok.”
11:04 WÁ hívása. “Már szkennelik a dokumentumot, hamarosan küldöm.” Hálisten, gondolom én. Végre pontot tehetünk ennek a végére. Bár egészen szürreálisnak érzem, hogy egy kb. 15 perc alatt kiállítható dokumentumra egy hete várok. Nem baj. Chill. Mindjárt megjön.
11:55 E-mail WÁ-tól. Végre. Csatol egy dokumentumot.
S ekkor, immár sokadszorra, szembeköp engem a valóság.
Az igazolás első fele korrekt, az adataim stimmelnek. Aztán következik egy mondat: “A hallgató az oklevél kiállításának feltételéül szabott nyelvvizsga-kötelezettségének nem tett eleget, így részére az oklevél nem adható ki.”
Khm, ez a mondat több ponton sántít. Hivatkozhatok az idei kormányrendeletre, nyelvvizsga-amnesztia van, nyelvvizsga nélkül is kötelesek kiadni a diplomákat. De az abszurd az egészben, hogy nekem igazoltan VAN NYELVVIZSGÁM. Csekkolom a Neptunt, ott is benne van, mikor megkaptam, rögtön küldtem a másolatot róla. HOGYAKKORMIAFASZ? – gondolom hirtelen. Kétségbeesetten hívom WÁ-t, kinyom. SMS tőle, hogy visszahív. Nem rázol le ilyen könnyen – gondolom én. Írok neki egy emailt, benne a ténnyel, hogy van nyelvvizsgám, illetve egy linkkel a nyelvvizsga-amnesztiáról. Mindezt megírom neki SMS-ben is, hogy ne mondja, hogy nem tudott róla.
12:28 WÁ visszahív. Sajnálja, dolgoznak az ügyön, a Neptun rossz nyomtatványt adott és nem tudták átírni. Fasza, de ennek ellenére “jóvanazúgy” alapon így hagyták és aláíratták NagyonElhittemhogyrektorvagyok úrral. Fasza. Van egy igazolásom, ami rossz, hamis dolgot állít.
Hogy fogok így jelentkezni a felvételire?
III. felvonás – 2. rész: Csütörtök
Ott hagytuk abba, hogy WÁ próbál megnyugtatni. Én meg dolgozom közben, ugye, nem tudok ilyesmivel foglalkozni. Ilyenkor én mindig édesanyámhoz fordulok, akinek VAMTAM-díja van (Valaki, Aki Mindig Tudja A Megoldást).
12:59 VAMTAM-díjas édesanyám felhergelődött annyira, hogy kezébe vegye sorsomat, elkérte a telefonszámát annak, akit “zaklatnia kell”, hogy ugyanmár, nehogy egy szájbatekert igazolást ne tudjanak kiállítani valakinek, aki egy hete kéri ezt.
Megadom a telefonszámokat. Elköszönök.
13:31 Bejövő üzenet édesanyámtól: “beszéltem több emberrel is, végül valami FK mondta, hogy rajta vannak az ügyön.” Micsoda hír! Rajta vannak. Hát örülök, ha így vannak rajta valamin, csak nehogy agyonnyomják a nagy igyekezetben.
Közben próbálom osztályfőnökömet is elérni, hogy beszámoljak neki a helyzetről, cseverésszünk egy nagyot.
S ekkor újabb fordulat, önmaga tengelye körül.
13:45 Telefonhívás KJÉ-től. Ő a tanulmányi osztály (amit már nem így hívnak, de nem vagyok hajlandó se kiigazodni ezen) vezetője. Az alábbi beszélgetést emlékezetből írtam le, így álljon itt, mert ilyet kitalálni sem lehet.
– Jó napot.
– Jó napot.
– KJÉ vagyok, oktatási osztály, van egy perce?
– Parancsoljon.
– Az igazolásával kapcsolatban telefonálok: a záróvizsgakor kiküldtünk egy kérdőívet, hogy hogy kívánja átvenni a diplomáját. Nem látom a válaszát: postán vagy személyesen?
– Lehet meghatalmazott útján átvenni? Az a helyzet, hogy a megadott időpontban nem vagyok Budapesten…
– Csak azért kérdezem ezt most, mert mi holnap ki tudnánk adni a diplomáját, és akkor nem lenne szüksége erre az igazolásra.
– Rendben, de mi a garancia arra, hogy megkapom? Erre az igazolásra is egy hete várok, és most megkaptam hibásan.
– Hibásan? Mi a hiba benne?
– Hát, azt írják, hogy nyelvvizsga hiányában nem kaphatok ok…
– Ez nincs is benne!
– De igen. (előveszem, szó szerint idézem, amit küldtek)
– Hát, ilyen itt nincs abban, ami előttem van. Maga hazudik.
– Tessék?
– Maga hazudik. Ilyen itt nincs.
– De hölgyem, most olvastam fel.
– Ami itt előttem van dokumentum, abban ilyen nincs.
– Rendben, akkor el tudná küldeni azt a dokumentumot, ami ön előtt van és nincs benne ez a mondat?
– Nem. Mihály, miért érzem, hogy maga ott keresi a problémát, ahol nincs is? Segíteni akarok magának…
– Elnézést, de egy hete várok erre az igazolásra…
– Mikor jelezte először, hogy szüksége van rá?
– Szerdán, egy nappal a vizsga előtt jeleztem, hogy a másnapi sikeres vizsga esetén szükségem lesz erre.
– A héten még zajlottak a záróvizsgák, azért vannak a kollégák is elhavazva.
– Jó, én nem haragszom…
– Hát még jó. De akkor mit szól ahhoz, ha holnapra kiállítjuk önnek a diplomáját?
– Amennyiben tudja nekem garantálni, hogy ezt holnap valóban át tudom venni…
– Csak a halál biztos.
– Értem. Rendben. Csak tudja, egy hét után kaptam egy igazolást, ami nem jó, talán megérti, hogy nem bízom abban, hogy egy diplomám lesz holnap…
– Maga miért támad engem? Segíteni szeretnék.
– De hát rossz az igazolás.
– Maga egyszerűen hazudik.
– (sóhaj) Tehát akkor holnapra kiállítják az oklevelemet.
– Igen, ezt mondom.
– Rendben. És át lehet venni meghatalmazott útján is?
– Igen, de két tanús legyen ám az a meghatalmazás!
– Rendben. Az lesz. Köszönöm. Viszonthallásra.
– Szép napot, Mihály!”
Fenti beszélgetés döbbenetében írok édesanyámnak, hogy mi a helyzet.
14:06 Ismét hívnak. KJÉ: megpróbálják elintézni a dolgot, de rektorhelyettes úr (NE) vidéken van. Holnap reggelig visszaszólnak, hogy mi legyen, hova menjek és mikor. Idegrendszerem felmondja a szolgálatot.
15:11 Hívom osztályfőnökömet, sikerül elérnem. Vázolom neki a történteket. Ledöbben ő is. Utánajár. Ő is elintéz pár telefont.
16:16 Újabb szereplő, KA hív. Tanulmányi osztály. “NE rektorhelyettesúr csak miattad jön vissza vidékről, holnap 8:30-kor tudod átvenni tőle a diplomádat.”
Szokásos kérdésem: “lehet meghatalmazott útján?”
“Nem. Csak neked hajlandó odaadni, saját kezedbe.”
Közben édesanyám elkéri az adataimat egy meghatalmazáshoz. Fenti beszélgetés után kiakadok. Örkény tapsolna örömében.
Miután én pénteken 8:00-kor utaznék VG-vel Felvidékre, kétségbeesetten hívom őt. Tudunk-e később indulni? Hálistennek tudunk. Jó. Hazamegyek. Jóbarátok hivatalosak hozzám vacsorára. Főzök, társasozunk, beszélgetünk. Édesanyám elém rak egy meghatalmazást. Aláírom, lesz ami lesz.
22:40 Osztályfőnököm hív. Körbebeszélt minden lehetséges emberrel. Az utolsó azt mondta, hogy írjon egy levelet az ügyben SZG Mélytiszteletű Kancellárnak. Diktálja a levelet. Röhögünk. Leadom a jelentkezésem az EME-hez, az igazoláshoz csatolom a nyelvvizsgámat, a Neptunos képernyőfotót és egy levelet, miszerint ez van, remélem elfogadják. Mi lesz itt holnap reggel?
IV. felvonás – Péntek
Reggel 8:30, Mészáros utca. Egy budapesti folyóról elnevezett televízió egykori épülete. Édesanyám, zsebében a meghatalmazással belép. Én szorongok ezalatt, lassan indulok otthonról, VG vár rám, elindulunk.
Édesanya, a VAMTAM-díjas besétál a portához.
-Jó napot kívánok, az oktatástámogatási igazgatóságra jöttem.
– Az oklevélért?
– Igen.
– Akkor itt tessék leülni – mutat a portás egy portával szemben lévő székre. Két másik smasszer anyámra néz, majd egyikük odasúgja a portán ülőnek: “Bírod egyedül? Mert elvinném a Tibit.” A portás bólint. Smasszer 1 és Tibi lelép. Anyám ül.
– Öt perc, és legyártják – mondja anyámnak a portás. Anyám nem érti, mi van, csak kérdőn néz. Közben ül.
Eltelik két perc. Megjelenik egy fiatal nő, hóna alatt a diplomával.
– Kérem a meghatalmazást! – csicsergi. NE-nek, bár vidékről lóhalálában száguldott ezért a dokumentumért, ám annyit mégsem ér neki az ügy, hogy anyám szemébe nézzen, legalábbis semmi hír róla, hogy a környéken lenne.
– Csak egy példány? Akkor le kell másolnom – mondja a lány, ez az ártatlan fiatal lány, aki tán nem is tudja, mibe csöppent. Anyám rázza a fejét.
– Megtarthatja.
– De jó, köszönöm! – mondja a lány. – Itt írja alá.
– Előbb megnézném – mondja anyám halkan, rutinosan, tudja ő, hogy ha most aláír valamit, és a diploma esetleg hibás, akkor az életben nem fogják kijavítani többé.
– Alá van ám írva! Minden szabályos! – mutogatja a fiatal nő büszkén a dokumentumot, amire végülis úgy vártam egy hetet, hogy pár perc alatt elő tudták állítani.
– Minden rendben. Köszönöm. – mondja anyám rezignáltan. – Viszlát.
– További szép napot!
S anyám diadalittasan kilép a Folyó TV egykori épületéből. S büszke rám, diplomás fia van. Én meg büszke vagyok rá, megérdemelte a VAMTAM-díjat.
Közben osztályfőnököm választ kapott a Mélytiszteletűtől: “az Egyetem rugalmasságának bizonyítékaként a mai napon CSM számára kiállítjuk a diplomát.” Rugalmasság, az. Persze.
Mi pedig robogunk Felvidékre, átléptük a határt. Kellemes szellő fújdogál, tán itt kevésbé abszurd a szél, mint Budapesten.
Csernai Mihály 