Most akkor Pankotai Lili azért nem káromkodhat egy tüntetésen elmondott szövegben, mert lány (ami egy szexista megközelítés) vagy mert fiatal (ami ageizmus)? Az fáj, hogy igaza van, vagy úgy összességében tilos dühösnek lenni? Meg vagyok zavarodva, hogy pontosan mi az álláspont ezzel kapcsolatban. Amit szabad Bayerzsoltnak, nem szabad a Pankotainak? S ha valaki káromkodik egy szövegben, akkor valóban feljogosítva érzi magát a sértett szerepében tetszelgő közeg arra, hogy a legkülönbözőbb, válogatás nélküli trágárságokkal küldjék melegebb éghajlatra? S amúgy is: mi a faszért az a téma, hogy káromkodott-e vagy sem, miért nem arról szól a diskurzus, hogy igaza van-e vagy sem? Most az, hogy szerintem igaza van és eleve nincs jól, hogy a hetek óta tartó tüntetéshullámra annyi a reakció, hogy Brüsszel a hibás meg Gyurcsány meg dollárbaloldal, és ez rendkívül szánalmas a véleményem szerint, az egy dolog. De az vesse rám az első követ, aki soha nem káromkodott dühében.

Ha a kollektív kislábujjunkat belerúgatják az arrogáns küszöbbe, akkor vége a diplomatikus retorikai fogásoknak. Felőlem amúgy bárki káromkodhat dühében egy tüntetésen, ha azt érzi, beszorították őt és az általa képviselt ügyet a sarokba. Nem vagyok naív, de az, hogy utópia lett mostanra, hogy az tematizálja a közbeszédet, ami egy tüntetési beszéd mondanivalója és ne az, hogy a bazmegeket kezdjék el strigulázni, számomra kurva szomorú. S emellett felemelő, hogy hányan állnak ki Lili mellett. A képmutatóknak meg, akik most hangosan bizonygatják, hogy márpedig aki dühös, ne káromkodjon: rúgjatok bele a küszöbbe a sötétben meztelen kislábujjal, és ne káromkodjatok. Legyetek dühösek arra, hogy éppen ellehetetlenítenek titeket és ne káromkodjatok. Legyetek indulatosak attól, hogy hülyének néznek titeket és ne káromkodjatok. Ti se bírnátok ki.

Link az eredeti Facebook-poszthoz