Néha felkelek a kádban,
Hajnali szellő íze a számban.
Foszló emlék egy hálószobában,
Egy hete fekszem a múltkori ágyban.
Eszembe jutott, mikor megláttam,
Megcsókoltam, az ölébe hánytam.
Ültem a kádban, és arra vártam
Szappannal keni majd be a hátam.

Rádkészülök, megtervezlek,
Ne hívjál már engem perverznek
Meglátlak az alig ruhában,
Pucéran maradok benn a kádban.
Ami a listán, azt elvégzem
Borotválkozom, elvérzek
Meztelen melledet meg se nézem
Oly rég basztam, hogy nem emlékszem.

Senki se’ irigyli a kádban ezt az önmarcangoló srácot,
Magányomban már magamat sem, max jó napot kívánok.
Pedig úgy kezdtem a felnőtt létet, hogy sokszor vágytam utánad
Ma meg péntek esténként testnedveimmel eldugítom a kádat.