Számomra a legfontosabb kérdés, hogy mik azok a tendenciák és megközelítési módok, amik tulajdonképpen már a XVI. század óta foglalkoztatják a drámaszerzőket. Főleg a miértek érdekelnek: vajon mi vesz rá egy kortárs szerzőt arra, hogy újra és újra elővegye a színházat, mint drámájának kiinduló helyszínét? Mit gondol egy kortárs szerző a legfontosabb elmesélnivalónak egy olyan drámában, aminek kerete épp az, hogy ő maga egy színházi szerző, és darabját egy színházban fogják bemutatni? Mennyire „leleplező” erejű vagy éppen mennyire „bukik le” egy-egy ilyen szöveg?
A legfontosabb kérdés pedig: miért pont a színház lett a kerete annak a történetnek vagy érzésnek, amit a szerzők el akartak mesélni?