Sorozatot szándékoznak csinálni a Harry Potterből egy évad – egy könyv konstrukció alapján, és mióta én ezt elolvastam, érlelődik bennem egy poszt, mert olyan szinten vagyok dühös és csalódott a hír kapcsán, a gyávaság és a kreatívtalanság láttán, hogy most már kiírom magamból, lesz ami lesz.

Nem szeretem az összehasonlítgatást, mert szerintem a Harry Potter például abszolút egyedi a maga módján, és önállóan is megállja a helyét, de ahhoz, hogy szemléltessem, hogy mi a bajom, muszáj idehoznom néhány példát, szám szerint hármat. Mindhárom közös jellemzője, hogy az eredeti művek és minden hozzátoldott kiegészítés, film, könyv, sorozat stb. gyönyörű példája annak, hogy hogyan lehet egy univerzumot kibővíteni, egy közös szabály- és keretrendszer mentén mindig hozzátoldani az eredeti világhoz valamit.

1. Star Wars. Ez a poszt most nem arról szól, hogy jól sikerültek-e például az előzményfilmek vagy az a tucatnyi sorozat és könyv, amit ma már elfogadunk a Star Wars univerzum részeként, csupán azt vetem fel, hogy az univerzumépítés gondolata mennyire jó irányból lett megközelítve: adva volt egy keretrendszer, egy világ, amiben számtalan elmesélendő történet rejlik, és az újabbnál újabb elemekkel folyamatosan bővítve lett ez a világ, amibe végül minden egyes darab mint egy puzzle illeszkedik. Hol jól, hol rosszul, de legalább próbálkoznak az alkotók, hogy új helyzetekbe hozzák a jól ismert karaktereket, vagy újakat emeljenek be, és rajtuk keresztül újabb rétegeit ismerjük meg a nagy történetnek.

2. Gyűrűk Ura. Tolkien megírta A hobbitot, aztán megírta a trilógiát – majd újabb és újabb könyveket, amik mind-mind építették a mitológiát, tágították az univerzumot. Elkészült a három film, majd elkészült három Hobbit-film, amik mind, hibáik ellenére is ezt a világot építették, színesítették, egyre több mindent tudtunk meg a mitológiáról, a történetről, a szereplőkről. Aztán elkészült A hatalom gyűrűi sorozat (kis kitérő: szerintem nem lett nagyon jó, de messze nem lett annyira rossz, mint amennyire kárörvendtek rajta a kijövetelekor, kis kitérő vége), ami ismét csak, hozzáadott az univerzumhoz, építette azt, a szabály- és keretrendszert használva emelt be új elemeket.

3. Narnia krónikái. A hét könyv mindegyike egy teljesen önálló történet, tulajdonképpen helyenként még limitáltnak is érezhetjük a kapcsolódást, mégis, mindegyik epizód folyton hozzátesz valami sajátosan egyedit és újat a világhoz: az első részben megismerjük, hogy hogy alapították Narniát, a könyv végén pedig megtudjuk, hogy az általunk ismert Angliába hogy jutott el egy Narniából származó fa, amiből aztán épült egy ruhásszekrény – és máris ott vagyunk, ahol a második rész kezdődik, ahol teljesen új szereplők másznak be ebbe a bizonyos szekrénybe és kerülnek át Narniába. És így tovább, tágult az univerzum, azt lehetett érezni, hogy minden könyv építkezik ugyan az előzőre, de mindig teljesen máshonnan közelíti meg ugyanazt, az egész közepén pedig ott van Narnia a maga csodáival, és további elmeséletlen történetek ezreivel.

És akkor jön a Harry Potter, amit -nagyon helyesen- meg is filmesítenek, így létrehozva egy új értelmezési keretet, egy újfajta médiumon keresztül mesélik el a történetet – itt most nem térek ki részletesen arra, hogy mennyire elrontott döntésnek érzem, hogy anno a negyedik könyvtől kezdve nem két részben csinálták meg a filmeket (mivel még nem volt kiadva az összes könyv, amikor forgatni kezdték, így a filmesek vakon voltak azügyben, hogy mi fontos és mi kihagyható, a negyedik résztől kezdve vannak fájóan kihagyott részek, amiknek később jelentősége lett) – nem, tényleg nem erről akarok beszélni, hanem hogy miért érzem azt, hogy a sorozat ehhez képest a kánonhoz képest, amit a filmek a könyvekkel együtt kialakítottak, miért egy gyáva visszalépés. Nem tudjuk, hogy az új sorozat hogy fog a filmekhez viszonyulni, de valszeg semmilyen átfedés nem lesz a kettő között, így nem bővül a kánon, hanem ugyanúgy egy helyben toporog.

A könyvek különböző hossza eleve furává teszi, hogy mindegyiket egy évadnak tervezik, az első évad valszeg kínosan sok mellékszállal lesz telepakolva, míg például az ötödik évadra (ami a legvastagabb könyvből van) már rendkívül gyorsak lesznek az események, ami teljesen képes kukába dobni az addigi ritmust (persze, nem tudjuk, milyen hosszú évadok lesznek, de ha abból indulunk ki, hogy a döntés mögött egyértelműen kapitalista logika van a kreativitás helyett, valszeg addig húznak egy-egy évadot, amíg lehet. Meg ha már sorozatról beszélgetünk, nemigen tudom elképzelni, hogy markánsan más epizódszámú évadok készülnének). De! Ha ezt félretesszük, könyörgöm, hogy lehet ennyire gyáva és hogy teheti ennyire félre a kreatív energiáit a Warner, főleg, ha az egyik fejőstehenéről van szó?

A Rowling alkotta univerzum tele van foltozandó hibákkal (meg az írónő által a regények megjelenése után, valószínűleg tudatmódosító szerek hatása alatt kiposztolt, összefüggéstelen, a saját teremtett univerzumát tökönrugó tweetekből kiinduló orbitális faszságokkal), de mégiscsak megfelel annak az alapvető univerzumépítési szabálynak, hogy kellően sokrétű és széles ahhoz, hogy szabadon bővíthető legyen. El nem varrt vagy csak sejtetett történetszálak százai, furcsa, de követhető keretrendszer (újabb kritikai közbevetés, hogy azért az például nem mindig egyértelmű, hogy mik a mágia határai, vagy hogy a varázslók pontosan miért is teljesen analfabéták a modern világgal – erről viszont nálam okosabb emberek a Pottcast nevű podcastben nagyon bőven beszélnek, ezt innen is ajánlom); több száz olyan karaktert mozgat, akik rengeteg elmeséletlen történetet, mitológiát rejtenek magukban.

A Legendás állatok és megfigyelésük című filmsorozat ugyan próbálkozott az univerzum bővítésével, ebbe azonban belebuktak. DE véleményem szerint nem azért, mert a mitológia, az univerzum bővítésének szándéka ne lett volna a helyén, hanem mert a munkájukkal és az alapanyaggal egyáltalán nem törődő barbár szakmunkásokat alkalmaztak írók helyett, akik rendesen túlgondolták az egész sztorit, például három film alatt sem találtak egy normális fókuszt vagy épp egy főszereplőt (meg kínosan nem arról szól a film, ami a címe). De ismét csak, nem a Legendás állatok-filmek hibáit akarom itt kikerekíteni, mert arra viszont jó példa, hogy ez az univerzum bővíthető, rejt magában elegendő új anyagot. Most az, hogy elrontották, tényleg mellékes a mondanivalóm szempontjából.

A Harry Potterből sorozatot csinálni egy visszalépés az univerzumépítés terén, mert nem ad hozzá semmit az eredeti kánonhoz, sőt, teljesen összezavarja azt. Hogy miért? Sorolom!

1. Nagy valószínűséggel egyáltalán nem fog kötődni a filmekhez, hanem különálló egységként kell kezelni, így viszont nagy kérdés, hogy mi fog kánonnak számítani? Dobjuk ki a fenébe a filmeket?

2. Azáltal, hogy egy évad – egy könyv, ez viszonylag bekorlátozza időben a gyártást. Ha nem akarnak nevetségesen kiöregedő szereplőket (még a filmeknél is azért az ötödik rész környékén már voltak ezügyben problémák, pedig ott viszonylag kevés idő telt el két rész bemutatása között), akkor elég gyorsan kell dolgozniuk, mert nem tudnak annyit ugrálni ide-oda az időben (vö. minden évad egy tanév története, így két évad között maximum egy nyárnyi időt ugrunk, van olyan rész, amiben ennyit se).

3. Hét évadra elkötelezi a színészeit, ami eleve nagyon sok veszélyt rejt magában, mert ha valami balhé van, akkor megint be tudnak fürödni (vö. a már említett Legendás állatoknál az egész sztorit két színészre futtatták ki és építették fel, aztán Deppet kirúgták az Amber Heard-ügy miatt, Ezra Miller meg egy balhés fickó, és nem lehet vele együtt dolgozni, és akkor most ott állnak az egész franchise fölött, mint Travolta a Ponyvaregényes mémben, hogy persze, be tud ugrani a Mads Mikkelsen megmenteni a seggüket, de hét évadnyi színésszel, ami alsó hangon több száz szereplőt jelent, mégis mi az istent fognak kezdeni? Vagy talonban van minden filmre egy új Dumbledore, ha esetleg történne velük valami?)

Végül, csak hogy konstruktív legyek, nem is kell messzire mennem ahhoz (maximum a Redditig), hogy találjak legalább három olyan javaslatot, ami sikeresen építené az univerzumot, és nem kéne gyávaságból meg ötlethiányból pénzt áldozni valami olyanra, ami eleve ekkora hendikeppel indul. Lehetett volna sorozatot csinálni a Tekergőkről: tök sok mindent tudunk róluk, de messze nem lett minden elmesélve, izgalmas irányokba lehet duzzasztani a történetet, építeni tovább a mitológiát. Lehetne a Roxfort alapítóiról sorozatot csinálni, nem megyünk messzire az univerzumtól, megtartjuk a kereteit, de eddig elmeséletlen történetekkel lehet tovább bővíteni. Mit bánom én, még a fiatal Dumbledore-t is szívesebben nézném, mint hogy hét évadon keresztül azt nézzem, ami egyszer már megtörtént, ami nem tágít az univerzumon, csak önmagát ismétli meg (és persze, olyan értelemben nem önismétlő, hogy megint új műfajon keresztül mesélődik a történet, de könyörgöm, miért ugyanaz?)

Én lennék tán az egyik legboldogabb, ha ez egy jó sorozat lenne, de tartok tőle, hogy nem lesz az. Mindenesetre azt az univerzumot, amit J. K. Rowling annak idején felépített, és amiben még számtalan történet rejlene, ahelyett, hogy kreatívan értelmezné és tágítaná, inkább elkezdi elölről, csak hogy ne kelljen egy kicsit is gondolkodni. Annyira feldühített ez a láthatóan beleszaró hozzáállás, hogy ilyen rendkívül hosszan merengtem ezen. Pls, valaki mondja, hogy nem vagyok egyedül ezzel.

Link az eredeti Facebook-poszthoz