Elveszteni valamit általában nem jó dolog. Generál egy változást, ami önmagában egyrészt ijesztő, másrészt viszont tettekre sarkal.

Furcsa ez az egész.
Soha nem tudtam jól barátkozni – pedig annak is művészete van.

Nem vagyok az a halogatós típus.

Minek fogadjak meg bármit is, ha úgysem tartom be?

Munkát kell keresnem.

Örkény mondta azt az apjáról, Örkény Hugóról, hogy “szerette költeni a pénzt.”
Na, ez rám is elmondható.

Annak idején, még 9-10 éves koromban, alsó tagozatosként kitaláltam, hogy sakkszakkörre akarok járni. Valahogy senki nem látta be a környezetemben, hogy ez mennyire hamvába halt ötlet – az én izgágaságom, nyughatatlanságom és állandó magyarázásom mind-mind a sakk ellen szólt.

Ma elmentem plazmát adni.
Legalábbis ez volt a szándékom.

Visszatértem.