Kedves Bodolay Géza!
Nem ismerjük egymást, szeretnék bemutatkozni Önnek: Csernai Mihály vagyok, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke.
Tegnapi napon, 2020. november 26-án Ön telefonos interjút adott Bolgár Györgynek a Klubrádió Megbeszéljük… című műsorában. Miután ebben a beszélgetésben elhangzik a nevem (egész pontosan “Cs betűs fiúként” hivatkozik rám), úgy gondoltam, a korrektség jegyében a műsorban elhangzott állításokra szeretnék reagálni, mert úgy érzem, megtévesztő mondatok is elhangoztak a személyemmel kapcsolatban. Önző módon most csak ezekre reagálnék, a teljes beszélgetés is megérne egy misét, de azt gondolom, nekem nem tisztem az Ön véleményével vitatkozni, és nem is ismerem annyira az Ön életművét, hogy ilyen szintű szakmai vitába belemenjek. Azonban, Ön olyan állításokat fogalmaz meg tényként, amik nem felelnek meg a valóságnak, illetve engem – úgy gondolom – igencsak rossz színben tüntetnek fel, ezekre a történelmi hűség tisztelete miatt is kötelességemnek érzem válaszolni.
A rektorválasztásról: valóban két jelölt indult a rektori címért, Bagossy László és Upor László. Mindketten nagyon összetett, érdekes, szakmailag korrekt programot írtak meg, mindkét program még a választás előtt a teljes egyetemi polgárság számára nyilvános volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetem (egykori) Szenátusának 18 tagja volt, ebből 4 hallgatói delegált: mindhárom Intézetből egy-egy hallgató, illetve a HÖK elnöke, erről egyébként a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának Alapszabályán kívül az Egyetem ekkor hatályos alapdokumentumai is rendelkeztek. Nem mennék bele a szenátusi rendszer részletezésébe, minden intézetből, nem oktató munkatársak közül is voltak delegáltjai, akiket választás útján juttatott mandátumhoz az Egyetem polgársága. Így kerültem 2019. októberi kinevezésemkor jómagam is a Szenátusba.
Mivel HÖK-elnöki programomnak is fontos része volt a részvételiség, illetve magam is azt gondoltam, hogy az Egyetem rektorának megválasztása egy mindannyiunk életét meghatározó esemény, hallgatói delegált szenátortársaimmal és a HÖK elnökségével egyetemben azt a döntést hoztuk, hogy megkérdezzük a hallgatók véleményét arról, hogy Ők kire szavaznának. A két rektori pályázat és a konkrét választás között tehát kiküldtünk egy kérdőívet a hallgatóságnak, ahol név nélkül tudták kifejezni álláspontjukat a két rektorral kapcsolatban. Mivel 4 szavazatot kellett magunk között elosztanunk, abban állapodtunk meg, hogy a beérkező hallgatói szavazatokat fogjuk arányosan elosztani egymás között. Így tehát. félretéve saját egyéni véleményeinket a rektori pályázatokkal kapcsolatban, azt gondoltuk, így tudjuk legvalósághűbben képviselni a hallgatókat – hiszen minket ezért is választottak meg korábban a HÖK választáson. A beérkező eredmények arányában el is osztottuk a szavazatokat egymás között. Nem gondoltam volna, hogy ennek valaha publikus adatnak kellett volna lennie, de úgy érzem, jelen helyzetben nincs más eszközöm saját igazam bizonyítására: a kérdőívet kitöltő 210 hallgató (ami megközelítőleg annyi hallgatót jelentett, akik korábban elmentek a HÖK-elnöki választásra is) 75% – 25% arányban szavazott Upor Lászlóra. Így tehát a szavazatokat 3 – 1 arányban osztottuk el egymás között. A történelmi hűség kedvéért ezen a ponton jegyzem meg, hogy én Bagossy László pályázatára szavaztam. Sajnos nincs ötletem arra, hogy milyen más módon tudtuk volna hitelesen képviselni hallgatótársainkat.
Ön beszél arról is, hogy én azért nem szavaztam volna Bagossy László pályázatára, mert “egy évvel korábban elbocsátott engem az egyetemről”. Értesülései helyesek, ez valóban így történt, azonban azt gondolom, hogy ez az eset, annak okai és körülményei összesen két emberre tartoznak ezen az egész világon: Bagossy László tanár úrra és rám. Soha nem esküdtem bosszút a tanár úr ellen, jelen helyzetben is számtalanszor értek vele egyet, vannak vitás helyzetek köztünk, de azt gondolom, felnőtt emberek módjára meg tudjuk oldani egymás között – erről természetesen őt is érdemes megkérdezni, én a magam olvasatáról tudok nyilatkozni. Blogom, amiről ön beszél, valóban tartalmaz egy bejegyzést a kirúgás tényéről, ám abban, az Ön állításaival ellentétben semmilyen fajta bosszú nincs megfogalmazva, még átvitt értelemben sem. Olyan mondat a számat, hogy “ezt a tanár úr még nagyon meg fogja bánni’, soha nem hagyta el, ezt a vádat visszautasítom. Továbbra is fenntartom, hogy ennek a múlt homályába vesző, elbocsátással kapcsolatos konfliktusnak két szereplője van, s nem szeretném, ha további spekulációk indulnának el az ügyben.
Arról is jól értesült Ön, hogy egy másik szakra jelentkezve, ismét három fordulós felvételi eljárás végén valóban újra felvételt nyertem az Egyetemre, drámainstruktor – drámajátékos szakra (ez viszont már téves információ az interjúból, hiszen ez a szak nem egyenlő a “drámapedagógussal”. Bár a képzés része, hogy elsajátítunk drámapedagógiai alapokat, ám ez csak egy szegmense a képzésnek. Úgy gondolom, mielőtt ilyen kijelentésekbe bocsátkozik, s főleg mielőtt elvállal egy interjút az Egyetemmel kapcsolatban, előtte ajánlom figyelmébe, hogy nézzen utána az egyes képzéseknek, mert így olybá tűnik, mintha fogalma se lenne arról, hogy pl. a szakon, amin tanulok, pontosan milyen képzés zajlik). Az részemről már csak vélemény, hogy Ön végig azt hangsúlyozza az interjú ezen szakaszában, hogy “mint ilyen drámapedagógus” lettem a HÖK elnöke és a szenátus tagja, a drámapedagógust ezen kontextusban igen megbélyegzőnek éreztem; lehet, hogy Ön nem szánta annak, de nekem annak tűnt, és amellett, hogy nem értettem ezt a fajta indulatot, még bánt is, hogy szitokszónak használ egy létező szakmát, aminek ráadásul csak egy része az, ami a szakunkon történik.
Kedves Bodolay Úr!
Szeretném Önt emlékeztetni arra, hogy mint az Egyetemünk egyik szervezeti egységének kinevezett vezetője, felelősséggel tartozik minden olyan mondatért, amit az Egyetemről mond. Szeretném felhívni figyelmét, hogy bár a Klubrádiós interjúban mondott a fentieknél cifrábbakat is, a vádak, amikre jelen levelemben reagáltam, falsak és úgy érzem, alkalmasak arra, hogy engem negatív színben tüntessenek fel. Bármilyen hihetetlen ez az Ön számára, ennek az Egyetemnek (mert igen, ez egy Egyetem, nem egy Főiskola, bármennyire is próbálta ezt sulykolni az interjúban) vannak hallgatói. S nemcsak, hogy vannak hallgatói, de érző, értő, lelkes, kreatív hallgatói vannak, akiket akkor is megtiszteltetés képviselni, ha Önök minden eszközzel azon vannak, hogy az általuk választott egyetemi képviselőt karaktergyilkolják. Számomra érthetetlen, hogy nem ismerik az egyetemet, aminek élére kinevezték önöket, nem ismerik az itteni viszonyokat, többek között azt, hogy itt közösségben gondolkodunk. Még ha vannak megválasztott képviselők is, ők is egyéni érdekeik mellett mindig minden erejüket a közösség szolgálatába igyekeznek állítani. Én is egy ilyen embernek tartom magam.
Tisztelettel kérem Önt, hogy a jövőben tartózkodjon az olyan megjegyzésektől, amiben engem vagy bármelyik hallgatótársamat minősítgeti. Ha szándéka szerint ön “[…] normálisan tanuló diáksággal akar beszélgetni, szóbaállni”, akkor érje el, hogy tanulásunk feltételei biztosítva legyenek. Érje el, hogy az iskolánkat leuraló vezetők ne lehetetlenítsék el az oktatásunkat. Mert bár ön szerint “a diákok azért vannak, hogy tanuljanak a mestereiktől”, úgy gondolom, nincs igaza. A diákok nem robotok, akiket arra programoztak, hogy tanuljanak és mindent elfogadjanak maguk körül. Mi gondolkodó, érző, lélegző emberek vagyunk, és nélkülünk nincs Egyetem, amit uralni tudnának. Mi hangosak vagyunk, van véleményünk, kritikusak vagyunk és csalódottak.
Én nem vagyok bosszúálló, nem vagyok kicsinyes és nem is sértődtem meg azon, amit a Klubrádióban mondott, de nyomatékosan kérem, hogy azzal a felelősséggel nyilatkozzon a jövőben, hogy ha fals dolgokat tényszerűen közöl, akkor legközelebb egy kétszer ilyen hosszú levélben fogok rá reagálni.
Üdvözlettel,
Csernai Mihály, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke
(vagy ahogy Ön hívott engem: “a Cs betűs fiú”)
Vélemény, hozzászólás?