Egy válságos helyzet közepén lemondani politikai szempontból egyszerű gyávaságnak tűnhet – egy hosszan tartó válság végéig kitartó vezető, a süllyedő hajót utolsónak elhagyó kapitány képe minden szempontból üdvözítőbb mind látványában, mind jelentésében. De mit kezdjen egy vezető, ha úgy érzi, azt az örökséget, amit maga után hagy, csak akkor tudja biztosítani, ha lemond pozíciójáról és amennyire tud, saját eszközeivel gondoskodik az utódlásáról? Mit kezdjen egy vezető, ha egyáltalán nem látja annak a válságnak a végét, aminek folyamata közben épp lemondani készül?
Egy vezető felelőssége többszörös – egyrészt, magáért, mint személyért is felelősséggel tartozik, annak minden velejárójával, világnézetével, cselekedeteivel együtt, ám egyúttal megválasztott képviselőként azokért is felelősséggel tartozik, akik őt megválasztották. Aki vezető pozíciót vállal, jó, ha határozott terve van a kilépésre, kell valamilyen vízió arra az esetre, ha leköszönésre kerül sor; tudni kell mérlegelni, hogy mit hagy maga mögött.
Az elmúlt másfél évben igyekeztem mindent a hatályos szabályok szerint jól és értékrendemnek megfelelően csinálni, képviselve nemcsak magamat, hanem mindazokat, akik megválasztottak. Sőt, a képviseletet mindig igyekeztem kiterjeszteni azokra is, akik nem rám szavaztak, megnyerve az ő bizalmukat is, figyelembe véve az érdekeiket, bebizonyítva nekik, hogy a végső döntés, ami meghatározza egyetemi életük minőségét, és becsatornázottságukat az egyes döntési folyamatokba, nem felesleges és nem egy rossz döntés. Az elmúlt másfél évben minden cselekedetemet a logika, az empátia, a racionalitás és a jószándék határozta meg. Rendkívül örülök, hogy a választási programomból, még ha némileg kényszer hatására is, több minden mostanra megvalósult és egy nyitott, saját magára reflektálni képes, részvételi demokráciát működtető közösség vezetője lehettem.
Minden eszközzel arra törekedtem, hogy – akár még saját véleményemet vagy éppen egyetemi tanulmányaimat háttérbe szorítva – a hallgatók érdekeit szolgáljam. Úgy érzem, ezen a ponton munkám elért egy határt. Nemcsak arra gondolok, hogy én magam elfáradtam, hanem arra is, hogy úgy érzem, elértem reális cselekvési határaimra, és minden elvemmel ellentétes fenntartani a jelenlegi állapotot. A HÖK véleményezési jogára való fittyet hányás, az oktatás szakmai programjának hiánya, ebből kifolyólag többszáz diákon túl többezer potenciális felvételiző figyelmen kívül hagyása, a valós hallgatói lobbitevékenység általam teljesíthetőnek érzett határainak elérése, a vezetőség hallgatóbarát kommunikációjának teljes hiánya, az elmúlt 155 év működő hagyományainak megerőszakolása olyan döntésre késztet, amit úgy érzem, felelősen ezen a ponton meg kellett hoznom.
Vállalva az eddigi és az ezutáni cselekedeteim és szavaim következményeit. tiszta lelkiismerettel, de a munkába belefáradtan és az elmúlt időszak történései kapcsán tehetetlenül nyújtom be lemondásomat a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, oktatói, polgárai, egy szóval, a Fórum felé.
A Hallgatói Önkormányzat Alapszabályzatának megfelelően az ügyvivő elnöki pozíciót 2021. január 18-tól az általános elnökhelyettes, Podlovics Laura IV. éves színművész – báb specializáció szakos hallgató tölti be. Amennyiben korábbi tapasztalataimra és tudásomra igényt tart, a második félévre szóló ösztöndíjak pályázati kiírásának és kiértékelésének feladatában kész vagyok segíteni, ezen túl pedig minden erőmmel azon leszek, hogy segítsem Laura munkáját a következő elnökválasztás lebonyolításában.
Életre szóló tapasztalatokkal távozom pozíciómról, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatósága pedig – ahogy eddig is – a továbbiakban is számíthat segítségemre, de egyetemi hallgatóként, a Hallgatói Önkormányzattal kapcsolatos tisztséget a továbbiakban, amíg a jelenlegi vezetés összetételében, hozzáállásában és hallgatókhoz való viszonyában nem áll be drasztikus változás, nem kívánok betölteni.
Csernai Mihály s. k.
Budapest, 2021. 01. 17
Vélemény, hozzászólás?