Hosszú és részletes, politikai tartalmú poszt következik.
“A Magyar Kétfarkú Kutyapárt a Fidesz zsebéből bújt ki, az ő érdekeiket szolgálják, hiszen az ellenzéktől vesznek el szavazatokat.”
Jelen kiírásom azoknak szól, akik ezt a mondatot harsogják az elmúlt időszakban, illetve ennek különböző vállfajait. Ezt a posztot némileg vitaindítónak is szánom, meg őszintén, nagyon el vagyok keseredve, mert úgy érzem, hogy ez a mondat alapvetéseket nem vesz figyelembe. Fontos, hogy ez a poszt nem egy kampány lesz az MKKP mellett, és senki ellen nem akarok beszélni, csak egy ideje úgy érzem, le akarom írni a gondolataimat a témában, mert feszít.
Hogy működik egy demokrácia?
A demokrácia alapvetően népuralmat jelent: hogy a hatalom legfőbb gyakorlója, saját véleményének képviselete útján a nép. A demokrácia működtetése feltételezi a tudatos állampolgárokat, illetve a szabad versenyt. Mindenki választó és választható, aki megfelel a feltételeknek: “Az Alaptörvény szerint minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők – a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők – választásán választó és választható legyen. A 2011. évi CCIII. törvény kimondja: az e törvény hatálybalépését követő általános országgyűlési választások kitűzéséig csak annak van választójoga, aki magyarországi lakóhellyel rendelkezik. Nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt. Nem választható az Európai Unió más tagállamának magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgára, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából.” (1)
Fentiekből következik, hogy lényegében bárki indulhat egy választáson, elvileg szabad versenye van az indulóknak, a választók pedig szabad akaratukból dönthetik el, hogy kiket választanak meg képviselőjüknek. Ha feltételezzük a szabad akaratot minden választónak, akkor ha akar úgy dönt, hogy a jelenlegi kormánypártra szavaz. Ha akar, úgy dönt, hogy az Egységben Magyarországért néven futó, összefogott jelenlegi ellenzékre. Ha akar, szavazhat a Mi Hazánkra, vagy a Kétfarkú Kutya Pártra, ugyanennyi joga van valamelyik György (Gattyán vagy Gődény) – féle kamupártra is szavazni, ez az aktuális pártszimpátiájától függ. Ideális esetben ezeknek a pártoknak valamilyen választási programja van, marketingesként, menedzserként próbálják meg saját ígéreteiket eladni a választópolgároknak. Kétségtelen, hogy a jelenlegi rendszerben ez a pálya a Fidesz felé lejt, ebben érdemi változás az elmúlt 12 évben nincs. A választói törvény persze változott, csökkent a Parlament létszáma, új és logikátlanabb választókörzetek lettek húzva, a pszeudoellenzéki Volner Jánosnak köszönhetően pedig megnövekedett az országos lista álításához szükséges egyéni képviselőjelöltek száma. Természetesen ez így nincsen jól, hogy valójában nincs szabad verseny, ugyanakkor viszont, ha a demokrácia alapelveit nem kérdőjelezzük meg, akkor a szabad akaratot továbbra is feltételezünk kell. Hogy ebben a kétségtelenül lejtős pályán is, aki szereti a jelenlegi kormányt, van lehetősége szavazni rá, aki meg nem szereti, az szavazhat ellene is. Meggyőződésből is lehet szavazni, hogy valamire adjuk a voksunkat, és ne valami ellen (szerintem ez egy sokkal boldogabb világ felé vezető út).
Nézzük, kik vannak most az egyesült ellenzékben!
A néhány évvel ezelőtt éppen alternatívaként induló, roma polgártársainkat vonulásokkal megfélemlítő Jobbik, akik annak idején épp azért jöttek létre, hogy aki nem kormánypárti, annak ne kelljen olyan pártokra szavaznia, ami valamilyen módon a múltbeli eseményekben érintett (lásd: aki nem Gyurcsány). Aztán persze ők tolódtak középre, változott az alapvető irány, ám láss csodát, végül szövetséget kötöttek Gyurcsánnyal. Mert persze, a Fidesz kampányáról sok rosszat el lehet mondan, hogy mennyire undorító módon uszítanak mindig, de az tény, hogy a Gyurcsány Ferencre mai napig nemzetgyilkosként, ország tönkretevőjeként tekintő embereket nem csodálom, hogy nem lehet meggyőzni arról, hogy ne a Fideszre szavazzanak.
A másik, a valahai kormánypárt, ma már alig-alig jelentős MSZP. Fontos megjegyezni, hogy ők néhány éve összefogtak a Párbeszéddel. Az ő összefogásuk végül arra volt elég, hogy szövetségesként 2018-ban épphogy a parlamenti küszöb alját érték el (hiszen pártszövetségben az 5% helyett már legalább 10% szükséges a Parlamentbe való bejutáshoz). A Párbeszéd a legnagyobb jóindulattal is nagyjából 2-3%-os párt, egyes politikusai természetesen ismertebbek, de ennek ellenére se tud valószínűleg érdemben ennél többet önállóan elérni (az persze árnyalja a képet, ha tudjuk, hogy a Párbeszéd társelnöke lett 2019-ben Budapest főpolgármestere). Azóta az MSZP hűséges szövetségese a Párbeszédnek, végül a 2019-es Európa Parlamenti választáson együtt sikerült a küszöb alját elérniük 6,61%-os teljesítménnyel. A jelenlegi hatpárti összefogásban megint külön vesznek részt, hiszen a Párbeszédnek külön frakciója is van – innentől persze kérdéses, hogy a maguk 2-3%-ával be se jutnának a Parlamentbe, akkor pontosan miért is ülnek a tárgyalóasztalnál a mérhető nagyságú pártokkal.
A nagy meglepetést az EP-választáson a Momentum okozta a maga közel 10%-os eredményével, ami a párt történetének eddigi legjobb eredménye. (2) Előtte a 2018-as választásokon 3%-ot ért el a párt, ami meg sem közelítette az 5%-os küszöböt. A mostani tárgyalásoknak a Momentum tehát az EP-választásra alapozva tudott nekiülni, ám ha azt nézzük, hogy az előválasztáson mi történt, ott Fekete-Győr András miniszterelnök-jelölt személyében csúfosan elbuktak: 3,39%-os eredményével alig többen szavaztak rá, mint ahány ajánlás szükséges volt ahhoz, hogy egyáltalán elindulhasson az előválasztáson. Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy a felmérésekből kiderült, hogy a saját választóik nagy része is inkább a sokkal alkalmasabbnak tartott Karácsony Gergelyre adta a szavazatát. (3) Ha ránézünk az előválasztási eredményeikre, sikeresnek mondhatóak, hiszen 15 helyen sikerült győzedelmeskednie az ő frakciójukat választó jelölteknek. A képet kicsit árnyalja persze, ha tudjuk, hogy a 15 helyből összesen 6 fővárosi vagy Pest megyei körzet, a többi körzeten a maradék 9 osztozik, és azok is zömmel nagyvárosi jelöltek.
S akkor beszéljünk a DK-ról, akik egyértelműen felküzdötték magukat az elmúlt években a legsikeresebb ellenzéki párttá. Szavazóik és párttagjaik is fegyelmezettnek mondhatóak, lényegében az Orbán Viktor által egyszemélyben uralt Fidesszel szemben ugyanaz a személyi kultusz alapú politizálás zajlik náluk, csak ellenkező előjellel. Legalábbis ez a látszat kívülről.
A fenti 6 ellenzéki párt fogott tehát össze idén, és egy elvileg független, civil hátterű miniszterelnök – jelölttel szállnak ringbe. Ennek a szövetségnek jelenleg a DK a legkomolyabban vehető része. Ha az előző választásokból indulunk ki, akkor ez teljesen nyilvánvaló. Az előválasztás, mint a legközelebbi esemény, ami a pártpreferenciákat árnyalta, az derül ki, hogy a Momentum és a Jobbik csúnyát bukott (a miniszterelnök-jelölt választáson biztosan), az MSZP-Párbeszéd a legsikeresebb és legismertebb politikusát dobta be, akinek viszont kezdetektől látványosan nemigen volt kedve az egészhez (elindította a 99 Mozgalmat, amiről aztán soha többet nem hallottunk. Mondhatnánk erre, hogy persze, hiszen KG visszalépett az előválasztáson, de valójában az alapítása után ez a mozgalom teljesen eltűnt, én viszonylag követem a magyar politikát, de semmit nem hallottam róluk, csak annyit, hogy Karácsony bejelentette, hogy létrejött. A honlapjukon (4) az utolsó bejegyzés szeptember 12-i, 18-án indult az előválasztás első fordulója, aminek 28-án lett vége. Utána október 10-én indult a második forduló, Karácsony Gergely a visszalépését október 8-án jelentette be. Mi történt tehát szeptember 12. és október 8. között ezzel a mozgalommal?).
Namármost, a következő a kérdésem: a fentiekből egészen úgy látszik, hogy az ellenzéknek végesek a lehetőségei a saját szavazataiknak maximalizálására, hiszen értelmezhető erőként egyedül a DK tud önállóan labdába rúgni. Miért adunk nagyobb legitimációt egy 5-6-7 százalékos pártokból alakuló, teljesen instabil szövetségnek, aminek tagjai külön-külön már többször leszerepeltek, mint egy nagyjából 4%-on álló pártnak, aki ezt az eredményt önállóan tudja hozni és képes volt a saját táborát növelni az elmúlt időszakban? Hisz ne legyenek kétségeink: az ellenzéki pártok külön-külön már nemigen képesek több szavazót megmozgatni, mint amennyi eddig is eleve megvolt nekik. Ez nem érzet, ezt mutatják a számok.
Egy demokráciában nem értelmezhető az, hogy valaki “szavazatot vesz el” a másiktól. A demokrácia alapvetését kérdőjelezi ez meg: a szabad versenyt, az egyéni választójogot, hogy bárki elindulhasson egy választáson és bárki szavazhasson lelkiismeret-furdalás nélkül arra, akire akar. Amikor valakit megbélyegeznek azért, mert vállalja, hogy a Kutyapártra szavaz, és ezzel Fidesz-bérencnek meg elvesztegetett szavazatot leadónak bélyegzik, azzal egy olyan választói magatartást vitatunk el tőle, ami közben meg mindenkinek a saját alanyi joga. Ha a Kutyapárt el tud venni az egyesült ellenzéktől szavazatokat, akkor az ellenzéki szavazók talán annyira nem is stabilak, mint amennyire magukról állítják.
Ha az az állítás, hogy azért “vesznek el” szavazatot, mert minden rájuk adott szavazat mehetne az ellenzéki listára is – ez puszta feltételezés. Bízom a Kutyákban annyira, hogy ha ők mondják, hogy az ő szavazóik nagy része eleve el se menne szavazni, akkor az úgy van. De ha még nem is hiszünk nekik: miért nézzük annyira butának és döntésképtelennek a választókat, hogy nem tudják eldönteni maguktól, hogy kire szavaznak? Ha ránéznek a szavazólapra és a kutyákra ikszelnek, az azért van, mert meggyőződésük, hogy jó helyre megy a voksuk. Ha ugyanezt teszik az ellenzéki szavazókkal, akkor azt is azért teszik, mert így döntöttek. Szabadon.
A legtöbb ember, aki a fenti mondatot hangoztatja, ezt a szabadságot félti. Félti, hogy nem lesz szabad, de elvitatja a döntés szabadságát másoktól. Hogy a Kutyapárt – szavazó érezze magát megfélemlítve, érezze magát felelősnek, azért, mert részt vesz a demokráciában, és kifejezi a véleményét, miszerint azért szavaz, mert meggyőződése, hogy a Kutyapárt személyében végre van egy olyan párt, ami nem akar a rendszer kiszolgálója lenni.
Kéretik tehát a szabadságot önmaguknak kikérőktől egy kis önvizsgálat, és gondolják át, hogy ugyanezt a szabadságot milyen alapon akarják elvitatni mástól?
Fontos hozzátennem, hogy jelenleg én nem tudom, kire szavazzak. Tanácstalan vagyok, és nem látok jó alternatívát, azt viszont, hogy egyre több ellenzéki szavazó szabadságharcos jelmezbe öltözve más emberek döntési és tudatos szavazói szabadságát vitatja el, úgy érzem, nem nézhetem tétlenül.
Nekem mindig van egy halvány reményem abban, hogy itt vannak tudatos választók, akik képesek ezt a választói magatartást képviselni is. Persze, vannak elvakultak és meggyőződésesek, Messiás-várók, vagy megvezetett, átvert emberek, még az is lehet, hogy ők vannak többen, de őket nem is akarnám meggyőzni. Én a tudatos választópolgárt kívánom ezzel a poszttal vitára invitálni.
Mert olyan, hogy “szavazatelvétel”, olyan nincs egy demokráciában. A demokráciában tudatos döntés van és választói szabadság.
Források, lábjegyzetek:
(1) https://2010-2014.kormany.hu/hu/mo/a-valasztasi-rendszer/az-orszaggyulesi-valasztasok
(2) https://www.europarl.europa.eu/election-results-2019/hu/nemzeti-eredmenyek/magyarorszag/2019-2024/
(3) https://elovalasztas2021.hu/eredmenyek/
(4) https://kilencvenkilenc.hu/
Egyéb forrás és érdekes olvasnivaló:
Csernai Mihály 