Itt nyugszik Jack, a hegedűs. 
Életét a zenének élte. 
Spoon River ölte meg. 
Pedig ő csak hegedülni akart. 
Hegedült a gazdagoknak, 
a képmutatóknak, 
a szerelmeseknek, 
túlélt egy háborút és megannyi szenvedést. 
Csalódott. Tönkrement. Meggyötört. 
Spoon Riverben, 
a pokolban, élet és halál közt 
csak húzta a nótát, amíg el nem kopott a vonója. 
Spoon River, a fertő, a legrosszabb a rosszak között, 
tönkretette őt és a nótáját is. 
Ne aggódj, Jack, 
emléked nem őrzi senki, 
úgy maradsz, ahogy voltál, pőrén, ahogy megszülettél, 
mehettél volna máshova, de itt maradtál Spoon Riverben, 
és így lettél a túlvilág hegedűse.  
Most játszod a nótát tovább, valahol, egy másik hegedűn.  
Búcsúznak tőled mind, akik szerettek 
és akiket szerettél: 
senki nincs a sírodnál, 
virágot fúj rá a szél, 
a távolban hegedű szól, 
akár te is lehetnél. 
Hát húzd rá, Jack!