Az ember, mikor vonaton utazik és elbóbiskol, valahogy megtalálja a tökéletes pozíciót. Ismérve, hogy elegendő egyszer kimozdulni belőle, és soha többet nem lehet megtalálni újra. Miért?

Amikor egy jóravaló polgártárs egy jobb sorsra érdemes kommentszekcióban egy szalagcím olvasása után odaírja, hogy “ez meg ki?”, az tulajdonképpen saját felsőbbrendűségéről / tudatlanságáról / elitizmusáról / kisujjeltartásáról szándékozik tanúbizonyságot tenni, vagy nem tanulta meg használni a Google-t?