Életem elmúlt 14 évét a kulturális szférában töltöttem, ebből immáron hetedik éve felsőoktatási szinten is tapasztalom az alulfinanszírozottságot, illetve a politikailag motivált döntések negatív hatásait, a szféra nehézségeit, különösen az előadóművészeti törvény által VI. kategóriába sorolt alternatív (független) társulatok vonatkozásában. Az elmúlt húsz évben a regnáló kulturális vezetés egyre jobban szűkítette a kultúrafinanszírozás keretét és a támogatottak körét is. Magyarország ilyen téren kiváltságos ország, hiszen a szféra nagyon kevés szereplője engedheti meg magának, hogy eltartsa magát a piacról, és nem is jellemzőek olyan ösztönzők a rendszerben, amik egy kívánatos mecenatúra-hálózatot tudnának indukálni, tehát résztvevők szintjén a kulturális közegnek kevés lehetősége van az állami támogatásokon túl.